Sziasztok! Újra itt vagyok egy csodás kalanddal. Együtt a család Albániába, pontosabban Durrësba utazott. Kezdem is az elejétől. . .
Gyönyörű, boldog, nyugodt hétfői napra ébredtek az emberek. Rajtunk kívül.
-Dori, bepakoltál már?-szólt anyukám hangja kissé mérgesen.
Én persze csak akkor ugrottam ki az ágyból és gyorsan felkaptam valami ruhát, majd válaszoltam a kérdésére.
-Én?? Még szép! Már rég kész a csomagom.-a beszéd közbe bedobáltam a ruháimat a bőröndbe.
Igazából nem tudom, hogy miért is kellett reggel bepakolnom, mikor csak este akartunk indulni:) Azonban most térjünk rá az indulásra. A csomagok az autó kufferjában, mi pedig az autóban ültünk. Keresztszüleim is jöttek. Az utunk Magyarországon, Szerbián és Macedónián át vezetett. Majd a fő cél, Albánia.
Először megnéztük Tiranát, majd elmentünk Elbasanba, a keresztapám szüleihez. Nem maradtunk nagyon soká, máris Durrës mellé, az 5 csillagos DIAMMA RESORTBA igyekeztünk. A B08-as számú szobát kaptuk. Kirakodtunk a bőröndökből és együtt a lányok lementünk a tengerhez. Jól is mulattunk. Másnap egy svédasztalos reggelivel kezdtük a napot, majd a szüleink beültek egy kávéra. Ezután még megmártóztunk a medencében és aztán. . .
-Gyerünk a tengerbe!!!-kiáltottuk és olyan gyorsan futottunk, mint még soha. Ennek 2 oka is volt. Az 1. ok az, hogy már nagyon vártuk a fürdést, a 2. ok pedig, hogy a homok tűzforró volt. A vízben jól szórakoztunk, úszkáltunk, kagylót kerestünk,és még homok várat is építettünk. Este beültünk egy jó kis étterembe, ahol rákot, kagylót, polipot és több fajta halat kóstoltunk meg. Nagyon finom volt. Elérkezett a csütörtök. Ezen a napon is megvolt a sorrend. Reggeli, szokásos kávé a szüleimnek és medence. Míg mi a tengerbe hancúroztunk, a szüleink "pirulva barnultak". Ezen a napon már kissé fáradtak voltunk, így a vacsoránkat helyben DIAMMA RESORT területén fogyasztottuk el. Új ízek, új élmények... Péntek. Reggeli, erős kávé, tenger, más szóval a megszokott kezdés. Viszont minden napnak megvolt a maga különlegessége, amiért én nagyon hálás vagyok :)
Szóval július 8.-án ünnepeltük a testvérem, Zsófia 4. születésnapját. Napközben csak fürödtünk, de este egy finom vacsorával és egy tortával ünnepeltünk.
Szombaton a keresztszüleim Elbasanba mentek, mi pedig az apukámmal kipróbáltuk a JET SKI-t. Ám egyszer nem figyeltem a kijelzőt (a víz az arcomba csapott, ezért az orrom hegyéig sem láttam) és egy ici-picit gyorsabban mentem, pontosabban 75 km/ óra sebességgel. Szerencsére apukám közbelépett. Továbbra is vezethettem, csak már óvatosabban. Szombat este is jól szórakoztunk. Eljött a vasárnap. Reggeli után fürödtünk, majd nagy nehezen rászedtem az apukámat, hogy "repüljön" velem a tenger felett. Ezt úgy képzeljétek el, hogy ejtőernyővel egy hosszú kötélen keresztül rögzítettek egy motorcsónakhoz, ami az óriási tengeren körözött velünk, míg mi apukámmal, mint a madarak suhantunk. A menet végén a vízbe estünk. A hajón mentünk vissza a parthoz. Este az EB-t néztük. Hétfőn még kipróbáltuk a vízibiciklit, majd mi is lementünk Elbasanba, ahol egy finom ebédre invitáltak. Az Albániában töltött idő alatt Durrës város központjába is ellátogattunk. Az ott élő muzulmánoknak most volt megtartva egy nagy ünnepük, a Ramadán. Ez végett sok volt a látnivaló. Végül hazaindultunk. Kedd reggelre értünk haza, a hosszú út fárasztó volt, de a csodás kalandért, szerető emberekért, kedvességért megérte. NAGYON.
Ez volt Albánia. Sziasztok!
 |
| Mindig csak előre . . . |
 |
| Én( Dori), Izabella, Zsófia |
