MAGYAR remény
Dúltak szörnyű háborúk,
szólt sok idegen ágyú,
s jött ezerkilencszázötvenhat,
és ez még csak egy évszázad.
Mennyi bút és mennyi bajt
élt már itt meg a magyar,
Szenvedett a szabadságért,
Háborúban cibálték szét.
Lepte tatár, járta török,
sírtak mind a régi rögök,
De mégis van a világban,
magyar szó és magyar hang.
Most még él, még nem halt ki,
Van esély megmenteni,
Lehet talán még nagy nemzet,
S megtörjük a hosszú csendet.
Magyar zászlót büszkén lengess,
Szellő kel a fenyves mellett,
S lelked szóljon, kiabáljon,
Honfiérzés így tápláljon.
Tudja meg az egész világ,
Kinyílott a magyar virág,
Új erőre kapott minden,
Több akadály nagyon nincsen.
S, ha majd egyszer összefogunk,
Egymás ellen nem indulunk,
S valóság lesz e szép álom,
Magyarország, erre vágyom.
