2018. január 28., vasárnap

Versem...

Egyedül


Rátok néztem,
És figyeltem,
Rátok néztem,
S valamit éreztem.

Láttam én, hogy
Ott nevettek.
Együtt ketten,
Mint egy mesében.

Én meg ültem
Szomorúan,
Elképzeltem
Eddigi múltam.

Rengetegszer
Próbálkoztam,
Sok emberrel
Barátkoztam.

Sokan voltak
Jó barátok,
De egy idő után
Mind leváltott.

Nincsen nekem,
Jó barátom,
Egy jó társ
Nekem csak álom.

És most ahogy
Az idő múlik,
A cimbora
Jobban hiányzik.

Most rátok nézek,
És figyelek,
Rátok nézek,
S sírnom kell.

Mert ti ketten,
S én egyedül.
Az élet útján
Végtelenül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Versem...

Tudnom kell! Emberek, emberek, Mondjátok meg nekem, Hogyan kell, hogy lehet, Túlélni az életet! Rögös az út, Megpihennék, De még m...