(TEMPLETON) NYÁRI TÁBOR

Egy szép nyári vasárnapi napon autóba ült az egész család és boldogan vettük célba Lovasberényt. A nap melegen ragyogott és mi örömmel teli, akadályok nélkül tartottunk a célba...

Hát ez történt volna egy mesében.

Azonban mi késve, idegesen indultunk és néha még az eső is szemergett. Az odajutás sem volt akadálymentes, mivel a GPS földutakra, zsákutcákba  térített minket és még egy kerülőre is elvezetett.  A legfontosabb persze az volt, hogy épségben megérkeztünk, valamint a MAGYAR TEMPLETON Programnak köszönhetően egy hétig a Hotel Lovasberényben lévő tábort és azon belül a kiváló programokat és játékokat élvezhettem.

Mikor megérkeztünk megkaptam a szoba kulcsát és megismerkedtem a szabatársaimmal, Kis Anna Sárával(Sana) és Horváth Zenkő Veronikával(Zenki). Igazából nem is kellett sokáig ismerkednem, mivel mind a kettejükkel már régi barát voltam. Miután elfoglaltuk a szobánkat, megismertük az új csoporttársainkat és csoportfacilitátorunkat (Ginterné Csorba Zsuzsanna), akikkel a tábor alatt együtt dolgoztunk. Vacsora után még egy kicsit ismerkedhettünk a többiekkel, végül este 11-kor beledőltünk az ágyba. Hétfőn a svédasztalos reggeli után máris kezdődtek a tartalmas programok, amikből magunk választhattuk ki, hogy melyiken szeretnénk részt venni. Először a „Csapadban az erő” nevezetű programot próbáltam ki , ahol nagyon jó játékokat játszhattam a többiekkel. Egy kis pihenő után az ebédlőt vette célba a fellow-k társasága. Ebéd után a csoporttunkal egy közös projektmunkát kezdtünk csinálni ami a természetvédelemről szólt. Ezután olyan érzésem volt, mintha egy „programbombát”  dobtak volna le rám. A jobbnál jobbnak tűnő programok közül először a „A konyhai kísérletektől a világító baktériumokig és tovább..." nevezetű programra mentem. Bényei Éva Fellow előadása nagy kedvet adott a kutatásra, a titkok feltárására. A tudományos előadás alatt szó volt többek közt a DNS-ről és a baktériumokról szóló kísérletről is. A program végén már futhattam is ki a parkolóba, ahol kezdetét vette az „Állatbemutató” Tóth Gábor sólymásszal, aki amúgy (nagy szomorúságomra) NEM hozott sólymot. Ettől függetlenül nagyon tetszett a bemutató. Humoros, ismeretterjesztő és igazán érdekes előadás során láthattunk egeret, patkányt, menyétet, rókát, kutyát és görényt,( aki amúgy nagyon görény volt, mivel nem csinálta meg a mutatványt). Jól le is szidták és emiatt mindenkiből kitört a nevetés.

- Figyelj te görény, mi azért kapjuk a pénzt, hogy megmutatjuk, vannak akik többet is tudnak mint a közönség. Szóval búj be a széna alá, de azonnal! -mondta a solymász, de nem történt semmi. Ezért egyszerűen benyomta a görényt a széna alá.

- Tadá! - modta, majd fevette a gőrényt és hangosan odasúgta.

-Ezért még otthon számolunk! Vége az esti TV-nek!

Sajnos minden programnak egyszer vége szakad, de 1 óra múlva újabb szuper program várt minket „Playback Színház” néven. Itt a fellow-k és facilitátorok egyaránt „szerepet” kaptak, mivel a jó kis történeteink, élményeink mind színpadra kerültek. Az előadást  nem lehetett nevetés nélkül  kibírni. Este vacsora után még állni is nehéz volt, ezért nagyon vártuk a pihenést. Majd elfelejtettem mondani, vagyis írni, hogy minenki húzott egy nevet és annak az embernek mi lettünk az angyalai a tábor idejére. A kihúzottnak mindenki valami apróságot adott ajándékba, de csak titokban. Kedden egy újabb finom reggeli után megint a  „Csapatban az erő” –n vettem részt, csak ezúttal más játékokat játszottunk. Nekem talán az egyik legjobb programom a „Kreativ Európa” volt, ahol Csémi Balázs(színművész), Borten Carmen Stefani(zongorista) és Kovács Benjamin(zeneszerző, szinkronszínész)volt a vendégünk. Talán azért is tetszett annyira ez a program, mivel én is ebbe az irányba sodródom. A program alatt egy szlovák nyelvű éneket is elénekeltem.

Számomra ez is nagyon jó volt. A program végén egy interjúra hívtak, ami nagyon felizgatott. Ebéd és projektmunka után egy kirándulásra mentünk Fehérvárcsurgóra a Károlyi Kastélyba.

Ó, hogy is írjam körül. Csodálatos! A gyönyörű festmények, termek, az óriási Vajai Szabolcs könyvtár, és a kert semmihez sem fogható. A hotelba visszaérve a vacsora, majd Hegyesi Donát Robotbemutatója várt, amin mellesleg már egyszer részt vettem, de még így is érdekes volt. Estére senki sem tudott ellenállni az ágy hívó szavának. Szerda és a megszokott kezdés. Reggeli, „Csapadban az erő”. Az 1. proram neve a „Beszélgetés egy kivállósággal”volt, amit Dr. Szabó Gábor fizikus tartott, aki egyébként a  Szegedi Tudományos Egyetem rektora, az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék kutatója, az MTA rendes tagja. Főleg a lézerről volt szó, ami megragadta a figyelmem és igazán érdekes dolgokat tanultam róla. Újra jött az ebéd és projektmunka. A komoly programok után mindig kell egy kis lazítás és ez  „Zenére hangolódva Balaskó  Jánossal” nevű programmal sikerült is. Főleg fújós hangszerekkel barátkoztunk, de egy kis zene elmélettel is foglalkoztunk. Erre a napra ennyi jutott. Hívott az ágy. Csütörtökön reggeli és  „Csapatban az erő” után a „Beszélgetés egy kivállósággal”program következett, amelyen      Dr. Gyarmathy Éva, az MTA TTK Kognitiv és Idegtudományos Intézet tudományos  főmunkatársa, klinikai szakpszichológus, a tehetség-téma egyik jeles hazai kutatója tartotta az előadást. Beszélgetés fő témája az iskolai nehézségek voltak. Elhangzott egy mondat, amin mindenki megdöbbent egy kicsit. „Nincs teljesen szükség az iskolára.” Érdekes, de igaz, csak nem teljes mértékben. Mikor elmagyarázta, hogy mire gondol, szerintem mindenki egyetértett vele.              A program után jól esett az ebéd és a projektmunkánkat végre teljesen befejezhettük.  Következő előadást Vízi Pál Gábor, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatója adta elő.             Az előadás címe „Űr, robotok” volt, de viszont egy szó nem volt ejtve a robotokról. Annál több az Űrről. Az ősrobbanástól (más néven a Nagy Bummm-tól) egészen a mai kutatásokig eljutottunk, sőt lehet, hogy még a jövőbe is betekintést nyertünk volna, ha nem fogy el az idő. Az előadás végén odamentem hozzá egy aláírást kérni és segítettem összerakodni. Mindeközben nagyon jót  beszélgettünk, sokat tanultam. A második programot két fiatal ZSENI: Kormos Tamás és Kovács Dániel, szintén az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatói tartották. A program neve „Mászkálló robotok” volt. Itt szerencsére tényleg szó volt a robotokról, sőt hat típussal ismerkedtünk meg. A robotok nevei Kiskocsi, Pók(2012), Kétkerekű(2013), Légpárnás(2014), Bálna(2015), Fogas(2016)volt. Nagyon érdekes és lényegretörő, vicces előadásban volt részem, pont mint Vizi Pál Gáboré. Az előadás végén mind a hat robotot ki lehetett próbálni. Este kint sütögettünk és aki akarta tudni, hogy ki volt az ő angyala, annak azt elmondták. Az utolsó napot jól ki akartam használni, mégis olyan gyorsan elszaladt. Vacsora, beszélgetés és alvás. Pénteken egész délelőtt a projektmunkánkkal foglakoztunk, amit még ebéd előtt elő is adtunk.                         A projektünk a pillangóhatásra épült és három fő részre volt osztva. Ezek  voltak a Víz, Globális felmelegedés és a Tengeri élővilág. Szerintem elértük a célunkat, mert mindenkit jól elijesztett az előadás a szemeteléstől. Végül elérkezett a hét legrosszabb pontja az összepakolás. Szerencsére sikerült eltüntetni a rumlit, mire a szülők megérkeztek. Engem a szobatársam, Zenkő apukája vitt haza. A hét folyamán izgalmas számháborút is játszottunk, amikor a gyerekek kikapcsolódhattak. Rengeteg új barátot szereztem.

A legjobban a Kreatív Európa nevezetű program tetszett, de mégis úgy érzem, hogy a többi is szuper volt. Olyan dolgokat tanultam ebben a táborban amit, hasznosíthatok majd az életemben. Megtudtam, hogy egyes dolgoknak, milyen súlyos következménye lehet. A projektnak köszönhetően próbálok sokkal jobban vigyázni a környezetemre. Az emberek akik az előadást tartották nagy mértékben megváltoztatták az életem, mivel felnyitották a szemem és nekik köszönhetően új célokat is tűztem ki magam elé.

- Ó, milyen jó volt! S ahogy már említettem egyszer mindennek vége szakad, de reménykedem, hogy jövőre újra autóba ülhet az egész család egy újjabb csodás élményért.