2017. február 25., szombat

Költőknek... (egy újabb versem)

Költőknek...

Mér` olvasod versemet?
Csak pár sorból áll.
Tán különleges?
A betűim, mi elragadott?
Tudom jól, hogy másképp írok,
mert varázslat, az nincs benne.

Igaz jóslást, aranybányát nem találsz,
semmi ilyet, az kizárt.
Mégis végigolvasod,
pedig csak szavak.
Az igazság az,
hogy felvidít vagy megnyugtat.

Minden versben ott van
egy rejtett gondolat,
miből tanulhatsz
vagy megváltozhatsz.
Egy szó, mely egyszer
eszedbe juthat,
megváltoztathatsz vele
életet, utat.

Nagyon fontos az,
hogy legyen nálad papír
és egy toll,
hogy leírd gondolataid.
A sorok közt őszinte,
gyermeki szeretet,
hogy boldog világ legyen.

És hogy elolvastad versem,
köszönöm most neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Versem...

Tudnom kell! Emberek, emberek, Mondjátok meg nekem, Hogyan kell, hogy lehet, Túlélni az életet! Rögös az út, Megpihennék, De még m...