Versem...

Tudod milyen érzés?...

Tudod, milyen érzés
egyedül maradni?
Ég és föld között
barát nélkül élni,
a lenyugvó napot
egyedül csodálni?

Tudod, milyen érzés
magadban beszélni,
a sok jót és rosszat
el nem mondani?
Ezernyi gond(olat)ot
magadnak meghagyni,
a széttört szívet
egyedül ápolni?

Tudod, milyen érzés
egyedül lefeküdni,
aggasztó gondok közt
álomba merülni?
Hajnalban felkelni,
és mosollyal elmenni
úgy, hogy semmi kedved,
de muszáj megtenni.

Tudod, milyen érzés
egyedül leülni?
Külön asztalnál
ebédet megenni?
Tudod, milyen érzés
szemlélni őket?
Ahogy EGYÜTT ülnek
s nevetnek melletted.

Tudom, hogy látnak,
de mégsem vesznek észre,
van náluk szabad hely,
de nem nekem készítve.
Borzasztó érzés
tisztán látni őket,
miközben tudom,
hogy rólam beszélnek.

Nem tehetek semmit,
csak hallgatok némán,
ahogy elhangzik
a stréber, meg a kislány.
Szeretnék olyankor
gyorsan eltűnni,
minden ember előtt
láthatatlan lenni.

Világot váltani,
új életbe lépni,
ahol minden ember
a másikat megérti.
Jó lenne, szép lenne,
kár, hogy csak álom,
biztosan örülnénk
egy boldogabb világon.

Ez az álom
nem lesz valóság,
ilyen volt az ember,
nem lesz nagy változás.
Még egy utolsó,
nagyon gyors kérdés,
tudod milyen az,
ha valaki szeret még?

(Deáki, 2017. szeptember 11.)